ಶ್ರೀ ದಸಮ್ ಗ್ರಂಥ್

ಪುಟ - 301


ਹੋ ਪਾਥਰ ਜਾਣੁ ਚਲਾਈਐ ਕਰ ਸੋ ਝਟਕਿ ਕੈ ॥੧੦੭॥
ho paathar jaan chalaaeeai kar so jhattak kai |107|

ಕಂಸನು ಪೂತನನು ಗೋಕುಲದಲ್ಲಿ ಕೊಲ್ಲಲ್ಪಟ್ಟನೆಂದು ತಿಳಿದಾಗ ಅವನು ತ್ರನ್ವ್ರತನಿಗೆ ಹೇಳಿದನು, "ನೀನು ಅಲ್ಲಿಗೆ ಹೋಗಿ ನಂದನ ಮಗನನ್ನು ಕಲ್ಲಿನಂತೆ ಬಡಿದು ಕೊಲ್ಲು.107.

ਸਵੈਯਾ ॥
savaiyaa |

ಸ್ವಯ್ಯ

ਕੰਸਹਿ ਕੈ ਤਸਲੀਮ ਚਲਿਯੋ ਹੈ ਤ੍ਰਿਣਾਵਰਤ ਸੀਘਰ ਦੈ ਗੋਕੁਲ ਆਯੋ ॥
kanseh kai tasaleem chaliyo hai trinaavarat seeghar dai gokul aayo |

ತೃಣಾವರ್ತನು ಕಂಸನಿಗೆ ನಮಸ್ಕರಿಸಿ ನಡೆದು ವೇಗವಾಗಿ ಗೋಕಲಕ್ಕೆ ಬಂದನು.

ਬਉਡਰ ਕੋ ਤਬ ਰੂਪ ਧਰਿਯੋ ਧਰਨੀ ਪਰ ਕੈ ਬਲ ਪਉਨ ਬਹਾਯੋ ॥
bauddar ko tab roop dhariyo dharanee par kai bal paun bahaayo |

ಕಂಸನ ಮುಂದೆ ತಲೆಬಾಗಿ, ತ್ರಣವ್ರತನು ಬೇಗನೆ ಗೋಕುಲವನ್ನು ತಲುಪಿದನು ಮತ್ತು ತನ್ನನ್ನು ಧೂಳಿನ ಬಿರುಗಾಳಿಯಾಗಿ ಮಾರ್ಪಡಿಸಿದನು ಮತ್ತು ಮಹಾ ವೇಗದಿಂದ ಬೀಸಲಾರಂಭಿಸಿದನು.

ਆਗਮ ਜਾਨ ਕੈ ਭਾਰੀ ਭਯੋ ਹਰਿ ਮਾਰਿ ਤਬੈ ਵਹ ਭੂਮਿ ਪਰਾਯੋ ॥
aagam jaan kai bhaaree bhayo har maar tabai vah bhoom paraayo |

(ತೃಣಾವರ್ತನ) ಆಗಮನವನ್ನು ತಿಳಿದ ಕೃಷ್ಣನು ಭಾರವಾದನು ಮತ್ತು ಅವನನ್ನು ನೆಲಕ್ಕೆ ಹೊಡೆದನು.

ਪੂਰ ਭਏ ਦ੍ਰਿਗ ਮੂੰਦ ਕੈ ਲੋਕਨ ਲੈ ਹਰਿ ਕੋ ਨਭਿ ਕੇ ਮਗ ਧਾਯੋ ॥੧੦੮॥
poor bhe drig moond kai lokan lai har ko nabh ke mag dhaayo |108|

ಕೃಷ್ಣನು ಅತ್ಯಂತ ಭಾರವಾದನು ಮತ್ತು ಅವನ ವಿರುದ್ಧ ಡಿಕ್ಕಿ ಹೊಡೆದನು, ತ್ರಾಣವ್ರತನು ಭೂಮಿಯ ಮೇಲೆ ಬಿದ್ದನು, ಆದರೆ ಇನ್ನೂ ಜನರ ಕಣ್ಣುಗಳು ಧೂಳಿನಿಂದ ತುಂಬಿ ಮುಚ್ಚಲ್ಪಟ್ಟಾಗ, ಅವನು ಕೃಷ್ಣನನ್ನು ತನ್ನೊಂದಿಗೆ ಕರೆದುಕೊಂಡು ಆಕಾಶದಲ್ಲಿ ಹಾರಿದನು.108.

ਜਉ ਹਰਿ ਜੀ ਨਭਿ ਬੀਚ ਗਯੋ ਕਰ ਤਉ ਅਪਨੇ ਬਲ ਕੋ ਤਨ ਚਟਾ ॥
jau har jee nabh beech gayo kar tau apane bal ko tan chattaa |

ಅವನು ಕೃಷ್ಣನೊಂದಿಗೆ ಆಕಾಶದಲ್ಲಿ ಎತ್ತರವನ್ನು ತಲುಪಿದಾಗ, ಕೃಷ್ಣನ ಹೊಡೆತದಿಂದಾಗಿ ಅವನ ಶಕ್ತಿಯು ಕುಸಿಯಲು ಪ್ರಾರಂಭಿಸಿತು

ਰੂਪ ਭਯਾਨਕ ਕੋ ਧਰਿ ਕੈ ਮਿਲਿ ਜੁਧ ਕਰਿਯੋ ਤਬ ਰਾਛਸ ਫਟਾ ॥
roop bhayaanak ko dhar kai mil judh kariyo tab raachhas fattaa |

ಘೋರರೂಪದಲ್ಲಿ ಕಾಣಿಸಿಕೊಂಡ ಕೃಷ್ಣನು ಆ ರಾಕ್ಷಸನೊಡನೆ ಯುದ್ಧಮಾಡಿ ಅವನನ್ನು ಗಾಯಗೊಳಿಸಿದನು

ਫੇਰਿ ਸੰਭਾਰ ਦਸੋ ਨਖ ਆਪਨੇ ਕੈ ਕੈ ਤੁਰਾ ਸਿਰ ਸਤ੍ਰ ਕੋ ਕਟਾ ॥
fer sanbhaar daso nakh aapane kai kai turaa sir satr ko kattaa |

ನಂತರ ತನ್ನ ಕೈಗಳಿಂದ ಮತ್ತು ಹತ್ತು ಮೊಳೆಗಳಿಂದ ಶತ್ರುಗಳ ತಲೆಯನ್ನು ಕೊಯ್ದನು

ਰੁੰਡ ਗਿਰਿਯੋ ਜਨੁ ਪੇਡਿ ਗਿਰਿਯੋ ਇਮ ਮੁੰਡ ਪਰਿਯੋ ਜਨੁ ਡਾਰ ਤੇ ਖਟਾ ॥੧੦੯॥
rundd giriyo jan pedd giriyo im mundd pariyo jan ddaar te khattaa |109|

ತ್ರಾಣವ್ರತದ ಕಾಂಡವು ಮರದಂತೆ ಭೂಮಿಯ ಮೇಲೆ ಬಿದ್ದಿತು ಮತ್ತು ಅವನ ತಲೆಯು ಕೊಂಬೆಯಿಂದ ಕೆಳಗೆ ಬಿದ್ದ ನಿಂಬೆಯಂತೆ ಬಿದ್ದಿತು.109.

ਇਤਿ ਸ੍ਰੀ ਬਚਿਤ੍ਰ ਨਾਟਕ ਗ੍ਰੰਥੇ ਕ੍ਰਿਸਨਾਵਤਾਰੇ ਤ੍ਰਿਣਾਵਰਤ ਬਧਹ ਸਮਾਪਤਮ ॥
eit sree bachitr naattak granthe krisanaavataare trinaavarat badhah samaapatam |

ಬಚಿತ್ತರ್ ನಾಟಕದಲ್ಲಿ ಕೃಷ್ಣ ಅವತಾರದಲ್ಲಿ ತ್ರಾಣವ್ರತದ ಹತ್ಯೆಯ ವಿವರಣೆಯ ಅಂತ್ಯ.

ਸਵੈਯਾ ॥
savaiyaa |

ಸ್ವಯ್ಯ

ਕਾਨ੍ਰਹ ਬਿਨਾ ਜਨ ਗੋਕੁਲ ਕੇ ਬਹੁ ਆਜਿਜ ਹੋਇ ਇਕਤ੍ਰ ਢੂੰਡਾਯੋ ॥
kaanrah binaa jan gokul ke bahu aajij hoe ikatr dtoonddaayo |

ಗೋಕುಲದ ಜನರು ಕೃಷ್ಣನಿಲ್ಲದೆ ಅಸಹಾಯಕರಾಗಿದ್ದರು, ಅವರು ಒಟ್ಟುಗೂಡಿದರು ಮತ್ತು ಅವನನ್ನು ಹುಡುಕಿದರು

ਦੁਆਦਸ ਕੋਸ ਪੈ ਜਾਇ ਪਰਿਯੋ ਹੁਤੋ ਖੋਜਤ ਖੋਜਤ ਪੈ ਮਿਲਿ ਪਾਯੋ ॥
duaadas kos pai jaae pariyo huto khojat khojat pai mil paayo |

ಹುಡುಕಾಟದ ಸಮಯದಲ್ಲಿ, ಅವರು ಹನ್ನೆರಡು ಕೋಸ್ ದೂರದಲ್ಲಿ ಕಂಡುಬಂದರು

ਲਾਇ ਲੀਯੋ ਹੀਯ ਸੋ ਸਭ ਹੀ ਤਬ ਹੀ ਮਿਲਿ ਕੈ ਉਨ ਮੰਗਲ ਗਾਯੋ ॥
laae leeyo heey so sabh hee tab hee mil kai un mangal gaayo |

ಜನರೆಲ್ಲರೂ ಅವನನ್ನು ತಬ್ಬಿಕೊಂಡು ಸಂತೋಷದ ಹಾಡುಗಳನ್ನು ಹಾಡಿದರು

ਤਾ ਛਬਿ ਕੋ ਜਸੁ ਉਚ ਮਹਾ ਕਬਿ ਨੇ ਮੁਖ ਤੇ ਇਮ ਭਾਖਿ ਸੁਨਾਯੋ ॥੧੧੦॥
taa chhab ko jas uch mahaa kab ne mukh te im bhaakh sunaayo |110|

ಆ ದೃಶ್ಯವನ್ನು ಮಹಾಕವಿ ಹೀಗೆ ವರ್ಣಿಸಿದ್ದಾರೆ, ೧೧೦

ਦੈਤ ਕੋ ਰੂਪ ਭਯਾਨਕ ਦੇਖ ਕੈ ਗੋਪ ਸਭੌ ਮਨ ਮੈ ਡਰੁ ਕੀਆ ॥
dait ko roop bhayaanak dekh kai gop sabhau man mai ddar keea |

ರಾಕ್ಷಸನ ಘೋರ ರೂಪವನ್ನು ಕಂಡು ಗೋಪಗಳೆಲ್ಲ ಭಯಗೊಂಡರು

ਮਾਨਸ ਕੀ ਕਹ ਹੈ ਗਨਤੀ ਸੁਰ ਰਾਜਹਿ ਕੋ ਪਿਖਿ ਫਾਟਤ ਹੀਆ ॥
maanas kee kah hai ganatee sur raajeh ko pikh faattat heea |

ಮನುಷ್ಯರು ಏನು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ, ದೇವತೆಗಳ ರಾಜನಾದ ಇಂದ್ರನು ರಾಕ್ಷಸನ ದೇಹವನ್ನು ನೋಡಿ ಭಯದಿಂದ ತುಂಬಿದನು.

ਐਸੋ ਮਹਾ ਬਿਕਰਾਲ ਸਰੂਪ ਤਿਸੈ ਹਰਿ ਨੇ ਛਿਨ ਮੈ ਹਨਿ ਲੀਆ ॥
aaiso mahaa bikaraal saroop tisai har ne chhin mai han leea |

ಕೃಷ್ಣನು ಈ ಭಯಾನಕ ರಾಕ್ಷಸನನ್ನು ಕ್ಷಣಾರ್ಧದಲ್ಲಿ ಕೊಂದನು

ਆਇ ਸੁਨਿਓ ਅਪੁਨੇ ਗ੍ਰਿਹ ਮੈ ਤਿਹ ਕੋ ਬਿਰਤਾਤ ਸਭੈ ਕਹਿ ਦੀਆ ॥੧੧੧॥
aae sunio apune grih mai tih ko birataat sabhai keh deea |111|

ನಂತರ ಅವನು ತನ್ನ ಮನೆಗೆ ಹಿಂದಿರುಗಿದನು ಮತ್ತು ಎಲ್ಲಾ ನಿವಾಸಿಗಳು ಈ ಎಲ್ಲಾ ಘಟನೆಯ ಬಗ್ಗೆ ತಮ್ಮತಮ್ಮಲ್ಲೇ ಮಾತನಾಡಿಕೊಂಡರು.111.

ਦੈ ਬਹੁ ਬਿਪਨ ਕੋ ਤਬ ਦਾਨ ਸੁ ਖੇਲਤ ਹੈ ਸੁਤ ਸੋ ਫੁਨਿ ਮਾਈ ॥
dai bahu bipan ko tab daan su khelat hai sut so fun maaee |

ಆಗ ತಾಯಿ (ಜಸೋಧಾ) ಅನೇಕ ಶ್ರಾಮಣರಿಗೆ ದಾನ ನೀಡಿದ ನಂತರ ತನ್ನ ಮಗನ ಜೊತೆ ಆಟವಾಡಲು ಪ್ರಾರಂಭಿಸಿದಳು.

ਅੰਗੁਲ ਕੈ ਮੁਖ ਸਾਮੁਹਿ ਹੋਤ ਹੀ ਲੇਤ ਭਲੇ ਹਰਿ ਜੀ ਮੁਸਕਾਈ ॥
angul kai mukh saamuhi hot hee let bhale har jee musakaaee |

ಬ್ರಾಹ್ಮಣರಿಗೆ ದಾನದಲ್ಲಿ ಹೆಚ್ಚಿನ ಕೊಡುಗೆಗಳನ್ನು ನೀಡಿದ ನಂತರ, ತಾಯಿ ಯಶೋದೆ ತನ್ನ ಬಾಲ ಕೃಷ್ಣನೊಂದಿಗೆ ಮತ್ತೆ ಆಟವಾಡುತ್ತಾಳೆ, ಅವನು ತನ್ನ ತುಟಿಗಳ ಮೇಲೆ ತನ್ನ ಸೂಕ್ಷ್ಮತೆಯನ್ನು ಇಟ್ಟುಕೊಂಡು ನಿಧಾನವಾಗಿ ನಗುತ್ತಾಳೆ.

ਆਨੰਦ ਹੋਤ ਮਹਾ ਜਸੁਦਾ ਮਨਿ ਅਉਰ ਕਹਾ ਕਹੋ ਤੋਹਿ ਬਡਾਈ ॥
aanand hot mahaa jasudaa man aaur kahaa kaho tohi baddaaee |

ತಾಯಿ ಯಶೋದೆ ತುಂಬಾ ಸಂತೋಷವನ್ನು ಅನುಭವಿಸುತ್ತಾಳೆ ಮತ್ತು ಅವಳ ಸಂತೋಷವನ್ನು ವರ್ಣಿಸಲು ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ

ਤਾ ਛਬਿ ਕੀ ਉਪਮਾ ਅਤਿ ਪੈ ਕਬਿ ਕੇ ਮਨ ਮੈ ਤਨ ਤੇ ਅਤਿ ਭਾਈ ॥੧੧੨॥
taa chhab kee upamaa at pai kab ke man mai tan te at bhaaee |112|

ಈ ದೃಶ್ಯವು ಕವಿಯ ಮನಸ್ಸನ್ನೂ ಬಹಳವಾಗಿ ಆಕರ್ಷಿಸಿತು.112.