ಶ್ರೀ ದಸಮ್ ಗ್ರಂಥ್

ಪುಟ - 479


ਪੁਰਜੇ ਪੁਰਜੇ ਤਨ ਹ੍ਵੈ ਰਨ ਮੈ ਦੁਖੁ ਤੋ ਮਨ ਮੈ ਮੁਖ ਤੇ ਨ ਕਹੈ ॥੧੮੧੭॥
puraje puraje tan hvai ran mai dukh to man mai mukh te na kahai |1817|

ದೇಹಗಳನ್ನು ಭೇದಿಸಿ ಭಾಗಗಳಾಗಿ ಕತ್ತರಿಸಲಾಗಿದೆ, ಇನ್ನೂ ಯೋಧರು ತಮ್ಮ ಬಾಯಿಂದ 'ಅಯ್ಯೋ' ಎಂಬ ಪದವನ್ನು ಉಚ್ಚರಿಸುತ್ತಿಲ್ಲ.1817.

ਜੇ ਭਟ ਆਇ ਅਯੋਧਨ ਮੈ ਕਰਿ ਕੋਪ ਭਿਰੇ ਨਹਿ ਸੰਕਿ ਪਧਾਰੇ ॥
je bhatt aae ayodhan mai kar kop bhire neh sank padhaare |

ರಣರಂಗದಲ್ಲಿ ನಿರ್ಭೀತಿಯಿಂದ ನಿರ್ಭೀತರಾಗಿ ಹೋರಾಡಿ ಪ್ರಾಣದ ಮೋಹವನ್ನು ತೊರೆದು ಆಯುಧಗಳನ್ನು ಹಿಡಿದು ಎದುರಾಳಿಗಳೊಡನೆ ಸೆಣಸಾಡಿದರು.

ਸਸਤ੍ਰ ਸੰਭਾਰਿ ਸਬੈ ਕਰ ਮੈ ਤਨ ਸਉਹੇ ਕਰੈ ਨਹਿ ਪ੍ਰਾਨ ਪਿਆਰੇ ॥
sasatr sanbhaar sabai kar mai tan sauhe karai neh praan piaare |

ಮಹಾಕೋಪದಿಂದ ಯುದ್ಧಭೂಮಿಯಲ್ಲಿ ಹೋರಾಡಿ ಮಡಿದವರು

ਰੋਸ ਭਰੇ ਜੋਊ ਜੂਝ ਮਰੇ ਕਬਿ ਸ੍ਯਾਮ ਰਰੇ ਸੁਰ ਲੋਗਿ ਸਿਧਾਰੇ ॥
ros bhare joaoo joojh mare kab sayaam rare sur log sidhaare |

ಕವಿಯ ಪ್ರಕಾರ, ಅವರೆಲ್ಲರೂ ಸ್ವರ್ಗದಲ್ಲಿ ನೆಲೆಸಲು ಹೋದರು

ਤੇ ਇਹ ਭਾਤਿ ਕਹੈ ਮੁਖ ਤੇ ਸੁਰ ਧਾਮਿ ਬਸੇ ਬਡੇ ਭਾਗ ਹਮਾਰੇ ॥੧੮੧੮॥
te ih bhaat kahai mukh te sur dhaam base badde bhaag hamaare |1818|

ಅವರೆಲ್ಲರೂ ತಮ್ಮನ್ನು ತಾವು ಅದೃಷ್ಟವಂತರು ಎಂದು ಪರಿಗಣಿಸುತ್ತಾರೆ ಏಕೆಂದರೆ ಅವರು ಸ್ವರ್ಗದಲ್ಲಿ ನೆಲೆಸಿದ್ದಾರೆ.1818.

ਏਕ ਅਯੋਧਨ ਮੈ ਭਟ ਯੌ ਅਰਿ ਕੈ ਬਰਿ ਕੈ ਲਰਿ ਭੂਮਿ ਪਰੈ ॥
ek ayodhan mai bhatt yau ar kai bar kai lar bhoom parai |

ಯುದ್ಧಭೂಮಿಯಲ್ಲಿ ಶತ್ರುಗಳೊಡನೆ ಹೋರಾಡಿ ನೆಲಕ್ಕೆ ಬಿದ್ದ ವೀರರು ಅನೇಕರಿದ್ದಾರೆ.

ਇਕ ਦੇਖ ਦਸਾ ਭਟ ਆਪਨ ਕੀ ਕਬਿ ਸ੍ਯਾਮ ਕਹੈ ਜੀਅ ਕੋਪ ਲਰੈ ॥
eik dekh dasaa bhatt aapan kee kab sayaam kahai jeea kop larai |

ಕೆಲವು ಯೋಧರು ಯುದ್ಧ ಮಾಡುವಾಗ ಭೂಮಿಯ ಮೇಲೆ ಬಿದ್ದರು ಮತ್ತು ಯಾರೋ ಸಹ-ಯೋಧರ ಈ ಅವಸ್ಥೆಯನ್ನು ಕಂಡು ಕೋಪದಿಂದ ಹೋರಾಡಲು ಪ್ರಾರಂಭಿಸಿದರು.

ਤਬ ਸਸਤ੍ਰ ਸੰਭਾਰਿ ਹਕਾਰਿ ਪਰੈ ਘਨ ਸ੍ਯਾਮ ਸੋ ਆਇ ਅਰੈ ਨ ਟਰੈ ॥
tab sasatr sanbhaar hakaar parai ghan sayaam so aae arai na ttarai |

ಮತ್ತು ಅವನ ಆಯುಧಗಳನ್ನು ಹಿಡಿದುಕೊಂಡು ಸವಾಲು ಹಾಕುತ್ತಾ ಕೃಷ್ಣನ ಮೇಲೆ ಬಿದ್ದನು

ਤਜਿ ਸੰਕ ਲਰੈ ਰਨ ਮਾਝ ਮਰੈ ਤਤਕਾਲ ਬਰੰਗਨ ਜਾਇ ਬਰੈ ॥੧੮੧੯॥
taj sank larai ran maajh marai tatakaal barangan jaae barai |1819|

ಯೋಧರು ಹಿಂಜರಿಕೆಯಿಲ್ಲದೆ ಹುತಾತ್ಮರಾಗಿ ಬಿದ್ದರು ಮತ್ತು ಸ್ವರ್ಗೀಯ ಹೆಣ್ಣುಮಕ್ಕಳನ್ನು ಮದುವೆಯಾಗಲು ಪ್ರಾರಂಭಿಸಿದರು.1819.

ਇਕ ਜੂਝਿ ਪਰੈ ਇਕ ਦੇਖਿ ਡਰੈ ਇਕ ਤਉ ਚਿਤ ਮੈ ਅਤਿ ਕੋਪ ਭਰੈ ॥
eik joojh parai ik dekh ddarai ik tau chit mai at kop bharai |

ಯಾರೋ ಸತ್ತರು, ಯಾರಾದರೂ ಬಿದ್ದರು ಮತ್ತು ಯಾರಾದರೂ ಕೋಪಗೊಂಡರು

ਕਹਿ ਆਪਨੇ ਆਪਨੇ ਸਾਰਥੀ ਸੋ ਸੁ ਧਵਾਇ ਕੈ ਸ੍ਯੰਦਨ ਆਇ ਅਰੈ ॥
keh aapane aapane saarathee so su dhavaae kai sayandan aae arai |

ಯೋಧರು ಒಬ್ಬರನ್ನೊಬ್ಬರು ವಿರೋಧಿಸುತ್ತಿದ್ದಾರೆ, ತಮ್ಮ ಸಾರಥಿಗಳಿಂದ ತಮ್ಮ ರಥಗಳನ್ನು ಓಡಿಸುತ್ತಿದ್ದಾರೆ

ਤਲਵਾਰ ਕਟਾਰਨ ਸੰਗ ਲਰੈ ਅਤਿ ਸੰਗਰ ਮੋ ਨਹਿ ਸੰਕ ਧਰੈ ॥
talavaar kattaaran sang larai at sangar mo neh sank dharai |

ಅವರು ತಮ್ಮ ಕತ್ತಿ ಮತ್ತು ಕಠಾರಿಗಳಿಂದ ನಿರ್ಭಯವಾಗಿ ಹೋರಾಡುತ್ತಿದ್ದಾರೆ

ਕਬਿ ਸ੍ਯਾਮ ਕਹੈ ਜਦੁਬੀਰ ਕੇ ਸਾਮੁਹੇ ਮਾਰਿ ਹੀ ਮਾਰਿ ਕਰੈ ਨ ਟਰੈ ॥੧੮੨੦॥
kab sayaam kahai jadubeer ke saamuhe maar hee maar karai na ttarai |1820|

ಅವರು ನಿರ್ಭೀತಿಯಿಂದ "ಕೊಲ್ಲು, ಕೊಲ್ಲು" ಎಂದು ಕೂಗುತ್ತಾ ಕೃಷ್ಣನನ್ನು ಎದುರಿಸುತ್ತಿದ್ದಾರೆ.1820.

ਜਬ ਯੌ ਭਟ ਆਵਤ ਸ੍ਰੀ ਹਰਿ ਸਾਮੁਹੇ ਤਉ ਸਬ ਹੀ ਪ੍ਰਭ ਸਸਤ੍ਰ ਸੰਭਾਰੇ ॥
jab yau bhatt aavat sree har saamuhe tau sab hee prabh sasatr sanbhaare |

ಯೋಧರು ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣನ ಮುಂದೆ ಬಂದಾಗ, ಅವರು ತಮ್ಮ ಎಲ್ಲಾ ರಕ್ಷಾಕವಚಗಳನ್ನು ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತಾರೆ.

ਕੋਪ ਬਢਾਇ ਚਿਤੈ ਤਿਨ ਕਉ ਇਕ ਬਾਰ ਹੀ ਬੈਰਨ ਕੇ ਤਨ ਝਾਰੇ ॥
kop badtaae chitai tin kau ik baar hee bairan ke tan jhaare |

ತನ್ನ ಮುಂದೆ ಬರುತ್ತಿರುವ ಯೋಧರನ್ನು ನೋಡಿದ ಕೃಷ್ಣನು ತನ್ನ ಆಯುಧಗಳನ್ನು ಹಿಡಿದು ಕೋಪಗೊಂಡು ಶತ್ರುಗಳ ಮೇಲೆ ಬಾಣಗಳನ್ನು ಸುರಿಸಿದನು.

ਏਕ ਹਨੇ ਅਰਿ ਪਾਇਨ ਸੋ ਇਕ ਦਾਇਨ ਸੋ ਗਹਿ ਭੂਮਿ ਪਛਾਰੇ ॥
ek hane ar paaein so ik daaein so geh bhoom pachhaare |

ಅವನು ಅವುಗಳಲ್ಲಿ ಕೆಲವನ್ನು ತನ್ನ ಕಾಲುಗಳ ಕೆಳಗೆ ಪುಡಿಮಾಡಿದನು ಮತ್ತು ಕೆಲವನ್ನು ತನ್ನ ಕೈಗಳನ್ನು ಹಿಡಿದು ಕೆಡವಿದನು

ਤਾਹੀ ਸਮੈ ਤਿਹ ਆਹਵ ਮੈ ਬਹੁ ਸੂਰ ਬਿਨਾ ਕਰਿ ਪ੍ਰਾਨਨ ਡਾਰੇ ॥੧੮੨੧॥
taahee samai tih aahav mai bahu soor binaa kar praanan ddaare |1821|

ಅವನು ಯುದ್ಧಭೂಮಿಯಲ್ಲಿ ಅನೇಕ ಯೋಧರನ್ನು ನಿರ್ಜೀವಗೊಳಿಸಿದನು.1821.

ਏਕ ਲਗੇ ਭਟ ਘਾਇਨ ਕੇ ਤਜਿ ਦੇਹ ਕੋ ਪ੍ਰਾਨ ਗਏ ਜਮ ਕੇ ਘਰਿ ॥
ek lage bhatt ghaaein ke taj deh ko praan ge jam ke ghar |

ಅನೇಕ ಯೋಧರು ಗಾಯಗೊಂಡು ಯಮನ ನಿವಾಸಕ್ಕೆ ಹೋದರು

ਸੁੰਦਰ ਅੰਗ ਸੁ ਏਕਨਿ ਕੇ ਕਬਿ ਸ੍ਯਾਮ ਕਹੈ ਰਹੇ ਸ੍ਰੋਨਤ ਸੋ ਭਰਿ ॥
sundar ang su ekan ke kab sayaam kahai rahe sronat so bhar |

ಅನೇಕರ ಸೊಗಸಾದ ಅಂಗಗಳು ರಕ್ತದಿಂದ ತುಂಬಿದ್ದವು, ಅವರ ತಲೆಗಳನ್ನು ಕತ್ತರಿಸಲಾಯಿತು

ਏਕ ਕਬੰਧ ਫਿਰੈ ਰਨ ਮੈ ਜਿਨ ਕੇ ਬ੍ਰਿਜ ਨਾਇਕ ਸੀਸ ਕਟੇ ਬਰ ॥
ek kabandh firai ran mai jin ke brij naaeik sees katte bar |

ಅನೇಕ ಯೋಧರು ಕ್ಷೇತ್ರದಲ್ಲಿ ತಲೆಯಿಲ್ಲದ ಸೊಂಡಿಲುಗಳಾಗಿ ವಿಹರಿಸುತ್ತಿದ್ದಾರೆ

ਏਕ ਸੁ ਸੰਕਤਿ ਹ੍ਵੈ ਚਿਤ ਮੈ ਤਜਿ ਆਹਵ ਕੋ ਨ੍ਰਿਪ ਤੀਰ ਗਏ ਡਰਿ ॥੧੮੨੨॥
ek su sankat hvai chit mai taj aahav ko nrip teer ge ddar |1822|

ಅನೇಕರು ಯುದ್ಧಕ್ಕೆ ಹೆದರಿ, ಅದನ್ನು ತ್ಯಜಿಸಿ, ರಾಜನ ಮುಂದೆ ತಲುಪಿದರು.1822.

ਭਾਜਿ ਤਬੈ ਭਟ ਆਹਵ ਤੇ ਮਿਲਿ ਭੂਪ ਪੈ ਜਾਇ ਕੈ ਐਸੇ ਪੁਕਾਰੇ ॥
bhaaj tabai bhatt aahav te mil bhoop pai jaae kai aaise pukaare |

ಯುದ್ಧಭೂಮಿಯಿಂದ ಓಡಿಹೋದ ಎಲ್ಲಾ ಯೋಧರು ಒಂದೆಡೆ ಸೇರಿ ರಾಜನಿಗೆ ಕೂಗಿದರು:

ਜੇਤੇ ਸੁ ਬੀਰ ਪਠੇ ਤੁਮ ਰਾਜ ਗਏ ਹਰਿ ਪੈ ਹਥਿਆਰ ਸੰਭਾਰੇ ॥
jete su beer patthe tum raaj ge har pai hathiaar sanbhaare |

ಎಲ್ಲಾ ಯೋಧರು, ಯುದ್ಧವನ್ನು ತ್ಯಜಿಸಿ, ರಾಜನ ಮುಂದೆ ಬಂದು ಹೇಳಿದರು, "ಓ ರಾಜ! ನೀವು ಕಳುಹಿಸಿದ ಎಲ್ಲಾ ಯೋಧರು ಆಯುಧಗಳಿಂದ ಅಲಂಕರಿಸಲ್ಪಟ್ಟರು,

ਜੀਤ ਨ ਕੋਊ ਸਕੇ ਤਿਹ ਕੋ ਹਮ ਤੋ ਸਬ ਹੀ ਬਲ ਕੈ ਰਨ ਹਾਰੇ ॥
jeet na koaoo sake tih ko ham to sab hee bal kai ran haare |

"ಅವರು ಸೋಲಿಸಲ್ಪಟ್ಟರು ಮತ್ತು ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ಯಾರೂ ವಿಜಯಶಾಲಿಯಾಗಿರಲಿಲ್ಲ

ਬਾਨ ਕਮਾਨ ਸੁ ਤਾਨ ਕੈ ਪਾਨਿ ਸਬੈ ਤਿਨ ਪ੍ਰਾਨ ਬਿਨਾ ਕਰਿ ਡਾਰੇ ॥੧੮੨੩॥
baan kamaan su taan kai paan sabai tin praan binaa kar ddaare |1823|

ಅವನ ಬಾಣಗಳ ವಿಸರ್ಜನೆಯಿಂದ, ಅವನು ಅವರೆಲ್ಲರನ್ನೂ ನಿರ್ಜೀವಗೊಳಿಸಿದನು. ”1823.

ਇਉ ਨ੍ਰਿਪ ਕਉ ਭਟ ਬੋਲ ਕਹੈ ਹਮਰੀ ਬਿਨਤੀ ਪ੍ਰਭ ਜੂ ਸੁਨਿ ਲੀਜੈ ॥
eiau nrip kau bhatt bol kahai hamaree binatee prabh joo sun leejai |

ಯೋಧರು ರಾಜನಿಗೆ ಹೀಗೆ ಹೇಳಿದರು, “ಓ ರಾಜ! ನಮ್ಮ ಕೋರಿಕೆಯನ್ನು ಆಲಿಸಿ

ਆਹਵ ਮੰਤ੍ਰਨ ਸਉਪ ਚਲੋ ਗ੍ਰਹਿ ਕੋ ਸਿਗਰੇ ਪੁਰ ਕੋ ਸੁਖ ਦੀਜੈ ॥
aahav mantran saup chalo greh ko sigare pur ko sukh deejai |

ಯುದ್ಧವನ್ನು ನಡೆಸಲು ಮಂತ್ರಿಗಳಿಗೆ ಅಧಿಕಾರ ನೀಡಿ, ನಿಮ್ಮ ಮನೆಗೆ ಹಿಂತಿರುಗಿ ಮತ್ತು ಎಲ್ಲಾ ಪ್ರಜೆಗಳಿಗೆ ಸಾಂತ್ವನವನ್ನು ನೀಡು

ਆਜ ਲਉ ਲਾਜ ਰਹੀ ਰਨ ਮੈ ਸਮ ਜੁਧੁ ਭਯੋ ਅਜੋ ਬੀਰ ਨ ਛੀਜੈ ॥
aaj lau laaj rahee ran mai sam judh bhayo ajo beer na chheejai |

“ನಿನ್ನ ಗೌರವ ಇವತ್ತಿನವರೆಗೂ ಇತ್ತು ಮತ್ತು ನೀನು ಕೃಷ್ಣನನ್ನು ಎದುರಿಸಲಿಲ್ಲ

ਸ੍ਯਾਮ ਤੇ ਜੁਧ ਕੀ ਸ੍ਯਾਮ ਭਨੈ ਸੁਪਨੇ ਹੂ ਮੈ ਜੀਤ ਕੀ ਆਸ ਨ ਕੀਜੈ ॥੧੮੨੪॥
sayaam te judh kee sayaam bhanai supane hoo mai jeet kee aas na keejai |1824|

ಕೃಷ್ಣನೊಂದಿಗೆ ಹೋರಾಡುವಾಗ ನಮ್ಮ ಕನಸಿನಲ್ಲಿಯೂ ನಾವು ವಿಜಯವನ್ನು ನಿರೀಕ್ಷಿಸುವುದಿಲ್ಲ. ”1824.

ਦੋਹਰਾ ॥
doharaa |

ದೋಹ್ರಾ

ਜਰਾਸੰਧਿ ਏ ਬਚਨ ਸੁਨਿ ਰਿਸਿ ਕਰਿ ਬੋਲਿਯੋ ਬੈਨ ॥
jaraasandh e bachan sun ris kar boliyo bain |

ರಾಜ ಜರಾಸಂಧನು ಈ ಮಾತುಗಳನ್ನು ಕೇಳಿ ಕೋಪಗೊಂಡು ಮಾತನಾಡಲು ಪ್ರಾರಂಭಿಸಿದನು

ਸਕਲ ਸੁਭਟ ਹਰਿ ਕਟਿਕ ਕੈ ਪਠਵੋਂ ਜਮ ਕੇ ਐਨਿ ॥੧੮੨੫॥
sakal subhatt har kattik kai patthavon jam ke aain |1825|

ಈ ಮಾತುಗಳನ್ನು ಕೇಳಿದ ಜರಾಸಂಧನು ಕೋಪಗೊಂಡು, “ನಾನು ಕೃಷ್ಣನ ಸೈನ್ಯದ ಎಲ್ಲಾ ಯೋಧರನ್ನು ಯಮನ ನಿವಾಸಕ್ಕೆ ಕಳುಹಿಸುತ್ತೇನೆ.1825.

ਸਵੈਯਾ ॥
savaiyaa |

ಸ್ವಯ್ಯ

ਕਾ ਭਯੋ ਜੋ ਮਘਵਾ ਬਲਵੰਡ ਹੈ ਆਜ ਹਉ ਤਾਹੀ ਸੋ ਜੁਧੁ ਮਚੈਹੋਂ ॥
kaa bhayo jo maghavaa balavandd hai aaj hau taahee so judh machaihon |

“ಇಂದು ಇಂದ್ರನು ಪೂರ್ಣ ಬಲದಿಂದ ಬಂದರೆ, ನಾನು ಅವನೊಂದಿಗೆ ಯುದ್ಧ ಮಾಡುತ್ತೇನೆ

ਭਾਨੁ ਪ੍ਰਚੰਡ ਕਹਾਵਤ ਹੈ ਹਨਿ ਤਾਹੀ ਕੋ ਹਉ ਜਮ ਧਾਮਿ ਪਠੈਹੋਂ ॥
bhaan prachandd kahaavat hai han taahee ko hau jam dhaam patthaihon |

ಸೂರ್ಯ ತನ್ನನ್ನು ತಾನು ಅತ್ಯಂತ ಶಕ್ತಿಶಾಲಿ ಎಂದು ಪರಿಗಣಿಸುತ್ತಾನೆ, ನಾನು ಅವನೊಂದಿಗೆ ಹೋರಾಡುತ್ತೇನೆ ಮತ್ತು ಅವನನ್ನು ಯಮನ ನಿವಾಸಕ್ಕೆ ಕಳುಹಿಸುತ್ತೇನೆ

ਅਉ ਜੁ ਕਹਾ ਸਿਵ ਮੋ ਬਲੁ ਹੈ ਮਰਿ ਹੈ ਪਲ ਮੈ ਜਬ ਕੋਪ ਬਢੈਹੋਂ ॥
aau ju kahaa siv mo bal hai mar hai pal mai jab kop badtaihon |

“ನನ್ನ ಕೋಪದ ಮುಂದೆ ಶಕ್ತಿಶಾಲಿ ಶಿವನೂ ನಾಶವಾಗುತ್ತಾನೆ

ਪਉਰਖ ਰਾਖਤ ਹਉ ਇਤਨੋ ਕਹਾ ਭੂਪ ਹ੍ਵੈ ਗੂਜਰ ਤੇ ਭਜਿ ਜੈਹੋਂ ॥੧੮੨੬॥
paurakh raakhat hau itano kahaa bhoop hvai goojar te bhaj jaihon |1826|

ನನಗೆ ತುಂಬಾ ಶಕ್ತಿ ಇದೆ, ಹಾಗಾದರೆ ರಾಜನಾದ ನಾನು ಈಗ ಹಾಲುಗಾರನ ಮುಂದೆ ಓಡಿಹೋಗಬೇಕೇ?” 1826.

ਇਉ ਕਹਿ ਕੈ ਮਨਿ ਕੋਪ ਭਰਿਓ ਚਤੁਰੰਗ ਚਮੂੰ ਜੁ ਹੁਤੀ ਸੁ ਬੁਲਾਈ ॥
eiau keh kai man kop bhario chaturang chamoon ju hutee su bulaaee |

ಹೀಗೆ ಹೇಳುತ್ತಾ ರಾಜನು ಬಹಳ ಕೋಪದಿಂದ ತನ್ನ ಸೈನ್ಯದ ನಾಲ್ಕು ವಿಭಾಗಗಳನ್ನು ಉದ್ದೇಶಿಸಿ ಹೇಳಿದನು

ਆਇ ਹੈ ਸਸਤ੍ਰ ਸੰਭਾਰਿ ਸਬੈ ਸੰਗ ਸ੍ਯਾਮ ਮਚਾਵਨ ਕਾਜ ਲਰਾਈ ॥
aae hai sasatr sanbhaar sabai sang sayaam machaavan kaaj laraaee |

ಇಡೀ ಸೈನ್ಯವೇ ಆಯುಧಗಳನ್ನು ಹಿಡಿದು ಕೃಷ್ಣನೊಂದಿಗೆ ಯುದ್ಧಕ್ಕೆ ಸಿದ್ಧವಾಯಿತು

ਛਤ੍ਰ ਤਨਾਇ ਕੈ ਪੀਛੇ ਚਲਿਯੋ ਨ੍ਰਿਪ ਸੈਨ ਸਬੈ ਤਿਹ ਆਗੇ ਸਿਧਾਈ ॥
chhatr tanaae kai peechhe chaliyo nrip sain sabai tih aage sidhaaee |

ಸೈನ್ಯವು ಮುಂದೆ ಸಾಗಿತು ಮತ್ತು ರಾಜನು ಅದನ್ನು ಅನುಸರಿಸಿದನು

ਮਾਨਹੁ ਪਾਵਸ ਕੀ ਰਿਤੁ ਮੈ ਘਨਘੋਰ ਘਟਾ ਘੁਰ ਕੈ ਉਮਡਾਈ ॥੧੮੨੭॥
maanahu paavas kee rit mai ghanaghor ghattaa ghur kai umaddaaee |1827|

ಈ ಚಮತ್ಕಾರವು ಮಳೆಗಾಲದಲ್ಲಿ ದಟ್ಟವಾದ ಮೋಡಗಳು ಮುಂದೆ ಧಾವಿಸಿದಂತೆ ಗೋಚರಿಸಿತು.1827.

ਭੂਪ ਬਾਚ ਹਰਿ ਸੋ ॥
bhoop baach har so |

ಕೃಷ್ಣನನ್ನು ಉದ್ದೇಶಿಸಿ ರಾಜನ ಮಾತು:

ਦੋਹਰਾ ॥
doharaa |

ದೋಹ್ರಾ

ਭੂਪ ਤਬੈ ਹਰਿ ਹੇਰਿ ਕੈ ਐਸੋ ਕਹਿਓ ਸੁਨਾਇ ॥
bhoop tabai har her kai aaiso kahio sunaae |

ರಾಜ (ಜರಾಸಂಧ) ಶ್ರೀಕೃಷ್ಣನನ್ನು ನೋಡಿ ಹೀಗೆ ಹೇಳಿದನು-

ਤੂੰ ਗੁਆਰ ਛਤ੍ਰੀਨ ਸੋ ਜੂਝ ਕਰੈਗੋ ਆਇ ॥੧੮੨੮॥
toon guaar chhatreen so joojh karaigo aae |1828|

ನಂತರ ಕೃಷ್ಣನನ್ನು ನೋಡಿ, ರಾಜನು ಹೇಳಿದನು, "ಕ್ಷತ್ರಿಯರನ್ನು ಕೇವಲ ಹಾಲುಗಾರರೊಂದಿಗೆ ನೀವು ಹೇಗೆ ಹೋರಾಡುತ್ತೀರಿ?" 1828.

ਕ੍ਰਿਸਨ ਬਾਚ ਨ੍ਰਿਪ ਸੋ ॥
krisan baach nrip so |

ರಾಜನನ್ನು ಉದ್ದೇಶಿಸಿ ಕೃಷ್ಣನ ಮಾತು:

ਸਵੈਯਾ ॥
savaiyaa |

ಸ್ವಯ್ಯ

ਛਤ੍ਰੀ ਕਹਾਵਤ ਆਪਨ ਕੋ ਭਜਿ ਹੋ ਤਬ ਹੀ ਜਬ ਜੁਧ ਮਚੈਹੋਂ ॥
chhatree kahaavat aapan ko bhaj ho tab hee jab judh machaihon |

“ನೀನು ನಿನ್ನನ್ನು ಕ್ಷತ್ರಯನೆಂದು ಕರೆದುಕೊಳ್ಳುವೆ, ನಾನು ನಿನ್ನೊಡನೆ ಯುದ್ಧ ಮಾಡುತ್ತೇನೆ ಮತ್ತು ನೀನು ಓಡಿಹೋಗುವೆ