ಶ್ರೀ ದಸಮ್ ಗ್ರಂಥ್

ಪುಟ - 1192


ਅਪਨੋ ਬਿਪ ਕਹ ਸੀਸ ਝੁਕਾਵੈ ॥
apano bip kah sees jhukaavai |

ಆಗ ಬ್ರಾಹ್ಮಣನು ತಲೆಬಾಗುತ್ತಾನೆ.

ਜੋ ਸਿਖ੍ਯਾ ਦਿਜ ਦੇਤ ਸੁ ਲੇਹੀ ॥
jo sikhayaa dij det su lehee |

ಬ್ರಾಹ್ಮಣರು ನೀಡಿದ ಶಿಕ್ಷಣವನ್ನು ಅವರು ಪಡೆಯುತ್ತಿದ್ದರು

ਅਮਿਤ ਦਰਬ ਪੰਡਿਤ ਕਹ ਦੇਹੀ ॥੮॥
amit darab panddit kah dehee |8|

ಮತ್ತು ಬ್ರಾಹ್ಮಣರಿಗೆ ಬಹಳಷ್ಟು ಹಣವನ್ನು ನೀಡುತ್ತಿದ್ದರು.8.

ਇਕ ਦਿਨ ਕੁਅਰਿ ਅਗਮਨੋ ਗਈ ॥
eik din kuar agamano gee |

ಒಂದು ದಿನ ರಾಜ್ ಕುಮಾರಿ ಮೊದಲು ಹೊರಟಳು

ਦਿਜ ਕਹ ਸੀਸ ਝੁਕਾਵਤ ਭਈ ॥
dij kah sees jhukaavat bhee |

ಮತ್ತು ಬ್ರಾಹ್ಮಣನಿಗೆ ತಲೆಬಾಗಿ ನಮಸ್ಕರಿಸಿದನು.

ਸਾਲਿਗ੍ਰਾਮ ਪੂਜਤ ਥਾ ਦਿਜਬਰ ॥
saaligraam poojat thaa dijabar |

ಬ್ರಾಹ್ಮಣರು ಪರಸ್ಪರ ತಲೆಬಾಗಿ ನಮಸ್ಕರಿಸಿದರು

ਭਾਤਿ ਭਾਤਿ ਤਿਹ ਸੀਸ ਨ੍ਯਾਇ ਕਰਿ ॥੯॥
bhaat bhaat tih sees nayaae kar |9|

ಸಾಲ್ಗ್ರಾಮ್ ಪೂಜೆ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರು. 9.

ਤਾ ਕੌ ਨਿਰਖਿ ਕੁਅਰਿ ਮੁਸਕਾਨੀ ॥
taa kau nirakh kuar musakaanee |

ಅವರನ್ನು ನೋಡಿ ರಾಜ್ ಕುಮಾರಿ ನಕ್ಕರು

ਸੋ ਪ੍ਰਤਿਮਾ ਪਾਹਨ ਪਹਿਚਾਨੀ ॥
so pratimaa paahan pahichaanee |

ಮತ್ತು ಆ ವಿಗ್ರಹವು ಕಲ್ಲು ಎಂದು ಭಾವಿಸಿದರು.

ਤਾਹਿ ਕਹਾ ਪੂਜਤ ਕਿਹ ਨਮਿਤਿਹ ॥
taeh kahaa poojat kih namitih |

ಅವನು (ಬ್ರಾಹ್ಮಣ) ಯಾವ ಉದ್ದೇಶಕ್ಕಾಗಿ ಪೂಜಿಸುತ್ತಿದ್ದಾನೆ ಎಂದು ಕೇಳಲು ಪ್ರಾರಂಭಿಸಿದನು

ਸਿਰ ਨਾਵਤ ਕਰ ਜੋਰਿ ਕਾਜ ਜਿਹ ॥੧੦॥
sir naavat kar jor kaaj jih |10|

ಮತ್ತು ಯಾರಿಗಾಗಿ ನೀವು ಮಡಚಿ ಕೈಗಳಿಂದ ತಲೆ ಬಾಗಿಸುತ್ತೀರಿ. 10.

ਦਿਜ ਬਾਚ ॥
dij baach |

ಬ್ರಾಹ್ಮಣ ಹೇಳಿದರು:

ਸਾਲਗ੍ਰਾਮ ਠਾਕੁਰ ਏ ਬਾਲਾ ॥
saalagraam tthaakur e baalaa |

ಓ ರಾಜ್ ಕುಮಾರಿ! ಇವರು ಸಲ್ಗ್ರಾಮ್ ಠಾಕೂರ್

ਪੂਜਤ ਜਿਨੈ ਬਡੇ ਨਰਪਾਲਾ ॥
poojat jinai badde narapaalaa |

ಶ್ರೇಷ್ಠ ರಾಜರಿಂದ ಪೂಜಿಸಲ್ಪಡುವವನು.

ਤੈ ਅਗ੍ਯਾਨ ਇਹ ਕਹਾ ਪਛਾਨੈ ॥
tai agayaan ih kahaa pachhaanai |

ನೀವು ಇದರ ಬಗ್ಗೆ ಏನು ಯೋಚಿಸುತ್ತೀರಿ?

ਪਰਮੇਸ੍ਵਰ ਕਹ ਪਾਹਨ ਜਾਨੈ ॥੧੧॥
paramesvar kah paahan jaanai |11|

ದೇವರನ್ನು ಕಲ್ಲಿನಂತೆ ಪರಿಗಣಿಸುವುದು. 11.

ਰਾਜਾ ਸੁਤ ਬਾਚ ॥
raajaa sut baach |

ರಾಜ್ ಕುಮಾರಿ ಹೇಳಿದರು.

ਸਵੈਯਾ ॥
savaiyaa |

ಸ್ವಯಂ:

ਤਾਹਿ ਪਛਾਨਤ ਹੈ ਨ ਮਹਾ ਜੜ ਜਾ ਕੋ ਪ੍ਰਤਾਪ ਤਿਹੂੰ ਪੁਰ ਮਾਹੀ ॥
taeh pachhaanat hai na mahaa jarr jaa ko prataap tihoon pur maahee |

ಓ ಮಹಾ ಮೂರ್ಖ! ಮೂರು ಜನರಲ್ಲಿ ಯಾರ ಮಹಿಮೆ (ಹರಡಿದೆ) ಎಂದು ನೀವು ಗುರುತಿಸುವುದಿಲ್ಲ.

ਪੂਜਤ ਹੈ ਪ੍ਰਭੁ ਕੈ ਤਿਸ ਕੌ ਜਿਨ ਕੇ ਪਰਸੇ ਪਰਲੋਕ ਪਰਾਹੀ ॥
poojat hai prabh kai tis kau jin ke parase paralok paraahee |

ಆತನನ್ನು ಭಗವಂತನಂತೆ ಪೂಜಿಸಲಾಗುತ್ತದೆ, ಯಾರ ಪೂಜೆಯಿಂದ ಪರಲೋಕವೂ (ಸಹ) ದೂರವಾಗುತ್ತದೆ.

ਪਾਪ ਕਰੋ ਪਰਮਾਰਥ ਕੈ ਜਿਹ ਪਾਪਨ ਤੇ ਅਤਿ ਪਾਪ ਡਰਾਹੀ ॥
paap karo paramaarath kai jih paapan te at paap ddaraahee |

ಆತ್ಮ ತ್ಯಾಗಕ್ಕಾಗಿ ಪಾಪಗಳನ್ನು ಮಾಡುತ್ತಾನೆ.

ਪਾਇ ਪਰੋ ਪਰਮੇਸ੍ਵਰ ਕੇ ਪਸੁ ਪਾਹਨ ਮੈ ਪਰਮੇਸ੍ਵਰ ਨਾਹੀ ॥੧੨॥
paae paro paramesvar ke pas paahan mai paramesvar naahee |12|

ಓ ಮೂರ್ಖ! ದೇವರ ಪಾದಕ್ಕೆ ಬೀಳು, ಕಲ್ಲುಗಳಲ್ಲಿ ದೇವರಿಲ್ಲ. 12.

ਬਿਜੈ ਛੰਦ ॥
bijai chhand |

ಬಿಜಯ್ ಚಂದ್:

ਜੀਵਨ ਮੈ ਜਲ ਮੈ ਥਲ ਮੈ ਸਭ ਰੂਪਨ ਮੈ ਸਭ ਭੂਪਨ ਮਾਹੀ ॥
jeevan mai jal mai thal mai sabh roopan mai sabh bhoopan maahee |

(ಅವನು ದೇವರು) ಎಲ್ಲಾ ಜೀವಿಗಳಲ್ಲಿ, ನೀರಿನಲ್ಲಿ, ಭೂಮಿಯಲ್ಲಿ, ಎಲ್ಲಾ ರೂಪಗಳಲ್ಲಿ ಮತ್ತು ಎಲ್ಲಾ ರಾಜರಲ್ಲಿ,

ਸੂਰਜ ਮੈ ਸਸਿ ਮੈ ਨਭ ਮੈ ਜਹ ਹੇਰੌ ਤਹਾ ਚਿਤ ਲਾਇ ਤਹਾ ਹੀ ॥
sooraj mai sas mai nabh mai jah herau tahaa chit laae tahaa hee |

ಸೂರ್ಯನಲ್ಲಿ, ಚಂದ್ರನಲ್ಲಿ, ಆಕಾಶದಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲಿ ನೋಡಿದರೂ ಚಿತ್ ಇಟ್ಟು ಅಲ್ಲಿ (ಪಡೆಯಬಹುದು).

ਪਾਵਕ ਮੈ ਅਰੁ ਪੌਨ ਹੂੰ ਮੈ ਪ੍ਰਿਥਵੀ ਤਲ ਮੈ ਸੁ ਕਹਾ ਨਹਿ ਜਾਹੀ ॥
paavak mai ar pauan hoon mai prithavee tal mai su kahaa neh jaahee |

ಬೆಂಕಿಯಲ್ಲಿ, ಗಾಳಿಯಲ್ಲಿ, ಭೂಮಿಯ ಮೇಲೆ, (ಮತ್ತು ಅದು) ಯಾವ ಸ್ಥಳದಲ್ಲಿಲ್ಲ.

ਬ੍ਯਾਪਕ ਹੈ ਸਭ ਹੀ ਕੇ ਬਿਖੈ ਕਛੁ ਪਾਹਨ ਮੈ ਪਰਮੇਸ੍ਵਵਰ ਨਾਹੀ ॥੧੩॥
bayaapak hai sabh hee ke bikhai kachh paahan mai paramesvavar naahee |13|

(ಅವನು) ಸರ್ವವ್ಯಾಪಿ, ಕಲ್ಲುಗಳಿಗೆ ಮಾತ್ರ ದೇವರಿಲ್ಲ. 13.

ਕਾਗਜ ਦੀਪ ਸਭੈ ਕਰਿ ਕੈ ਅਰੁ ਸਾਤ ਸਮੁੰਦ੍ਰਨ ਕੀ ਮਸੁ ਕੈਯੈ ॥
kaagaj deep sabhai kar kai ar saat samundran kee mas kaiyai |

ಎಲ್ಲಾ ಆಳವಾದ (ದ್ವೀಪಗಳು) ಕಾಗದವನ್ನು ಮಾಡಿ ಮತ್ತು ಏಳು ಸಮುದ್ರಗಳನ್ನು ಶಾಯಿ ಮಾಡಿ.

ਕਾਟਿ ਬਨਾਸਪਤੀ ਸਿਗਰੀ ਲਿਖਬੇ ਹੂੰ ਕੌ ਲੇਖਨਿ ਕਾਜ ਬਨੈਯੈ ॥
kaatt banaasapatee sigaree likhabe hoon kau lekhan kaaj banaiyai |

ಎಲ್ಲಾ ಸಸ್ಯವರ್ಗವನ್ನು ಕತ್ತರಿಸಿ ಬರೆಯಲು ಪೆನ್ನುಗಳನ್ನು ಮಾಡಿ.

ਸਾਰਸ੍ਵਤੀ ਬਕਤਾ ਕਰਿ ਕੈ ਸਭ ਜੀਵਨ ਤੇ ਜੁਗ ਸਾਠਿ ਲਿਖੈਯੈ ॥
saarasvatee bakataa kar kai sabh jeevan te jug saatth likhaiyai |

ಅರವತ್ತು ಯುಗಗಳ ಕಾಲ ಸಕಲ ಜೀವರಾಶಿಗಳಿಂದ ಸರಸ್ವತಿಯನ್ನು ಮಾತನಾಡಿಸಿ ಬರೆಯಬೇಕು

ਜੋ ਪ੍ਰਭੁ ਪਾਯੁਤ ਹੈ ਨਹਿ ਕੈਸੇ ਹੂੰ ਸੋ ਜੜ ਪਾਹਨ ਮੌ ਠਹਰੈਯੈ ॥੧੪॥
jo prabh paayut hai neh kaise hoon so jarr paahan mau tthaharaiyai |14|

(ಆಗಲೂ) ಯಾವ ಉಪಾಯದಿಂದಲೂ ಸಾಧಿಸಲಾಗದ ಭಗವಂತ, ಓ ಮೂರ್ಖ! ಅವನು ಅವನನ್ನು ಕಲ್ಲುಗಳಲ್ಲಿ ಇಡುತ್ತಾನೆ. 14.

ਚੌਪਈ ॥
chauapee |

ಇಪ್ಪತ್ತನಾಲ್ಕು:

ਏ ਜਨ ਭੇਵ ਨ ਹਰਿ ਕੋ ਪਾਵੈ ॥
e jan bhev na har ko paavai |

ಕಲ್ಲಿನಲ್ಲಿ ದೇವರು ನೆಲೆಸಿದ್ದಾನೆ ಎಂದು ನಂಬುವವನು

ਪਾਹਨ ਮੈ ਹਰਿ ਕੌ ਠਹਰਾਵੈ ॥
paahan mai har kau tthaharaavai |

ಆ ವ್ಯಕ್ತಿಯು ದೇವರ ರಹಸ್ಯಗಳನ್ನು ಅರ್ಥಮಾಡಿಕೊಳ್ಳಲು ಸಾಧ್ಯವಿಲ್ಲ.

ਜਿਹ ਕਿਹ ਬਿਧਿ ਲੋਗਨ ਭਰਮਾਹੀ ॥
jih kih bidh logan bharamaahee |

(ಅವನು) ಜನರನ್ನು ಹೇಗೆ ದಾರಿ ತಪ್ಪಿಸುತ್ತಾನೆ

ਗ੍ਰਿਹ ਕੋ ਦਰਬੁ ਲੂਟਿ ਲੈ ਜਾਹੀ ॥੧੫॥
grih ko darab loott lai jaahee |15|

ಮತ್ತು ಮನೆಯಿಂದ ಹಣವನ್ನು ಕದಿಯುತ್ತಾನೆ. 15.

ਦੋਹਰਾ ॥
doharaa |

ಉಭಯ:

ਜਗ ਮੈ ਆਪੁ ਕਹਾਵਈ ਪੰਡਿਤ ਸੁਘਰ ਸੁਚੇਤ ॥
jag mai aap kahaavee panddit sughar suchet |

ಜಗತ್ತಿನಲ್ಲಿ (ನೀವು) ನಿಮ್ಮನ್ನು ಕಲಿತವರು, ಪರಿಷ್ಕೃತರು ಮತ್ತು ಜಾಗರೂಕರೆಂದು ಕರೆದುಕೊಳ್ಳಿ,

ਪਾਹਨ ਕੀ ਪੂਜਾ ਕਰੈ ਯਾ ਤੇ ਲਗਤ ਅਚੇਤ ॥੧੬॥
paahan kee poojaa karai yaa te lagat achet |16|

ಆದರೆ ಅವನು ಕಲ್ಲುಗಳನ್ನು ಪೂಜಿಸುತ್ತಾನೆ, ಅದಕ್ಕಾಗಿಯೇ ಅವನು ಮೂರ್ಖನಾಗಿ ಕಾಣುತ್ತಾನೆ. 16.

ਚੌਪਈ ॥
chauapee |

ಇಪ್ಪತ್ತನಾಲ್ಕು:

ਚਿਤ ਭੀਤਰ ਆਸਾ ਧਨ ਧਾਰੈਂ ॥
chit bheetar aasaa dhan dhaarain |

(ನೀವು) ನಿಮ್ಮ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ (ಹಣಕ್ಕಾಗಿ ಇತ್ಯಾದಿ) ಆಸೆಯನ್ನು ಹೊಂದಿದ್ದೀರಿ

ਸਿਵ ਸਿਵ ਸਿਵ ਮੁਖ ਤੇ ਉਚਾਰੈਂ ॥
siv siv siv mukh te uchaarain |

ಮತ್ತು ತನ್ನ ಬಾಯಿಯಿಂದ 'ಶಿವ ಶಿವ' ಎಂದು ಹೇಳುತ್ತಾನೆ.

ਅਧਿਕ ਡਿੰਭ ਕਰਿ ਜਗਿ ਦਿਖਾਵੈਂ ॥
adhik ddinbh kar jag dikhaavain |

ಬಹಳ ಕಪಟವಾಗಿ ಜಗತ್ತನ್ನು ತೋರಿಸುತ್ತಾನೆ,

ਦ੍ਵਾਰ ਦ੍ਵਾਰ ਮਾਗਤ ਨ ਲਜਾਵੈਂ ॥੧੭॥
dvaar dvaar maagat na lajaavain |17|

ಆದರೆ ಮನೆ ಮನೆಗೆ ಭಿಕ್ಷೆ ಬೇಡಲು ನಾಚಿಕೆಯಿಲ್ಲ. 17.

ਅੜਿਲ ॥
arril |

ಅಚಲ:

ਨਾਕ ਮੂੰਦਿ ਕਰਿ ਚਾਰਿ ਘਰੀ ਠਾਢੇ ਰਹੈ ॥
naak moond kar chaar gharee tthaadte rahai |

ನಾಲ್ಕು ಗಂಟೆಗಳ ಕಾಲ ಮೂಗು ಮುಚ್ಚಿಕೊಂಡಿರುತ್ತದೆ

ਸਿਵ ਸਿਵ ਸਿਵ ਹ੍ਵੈ ਏਕ ਚਰਨ ਇਸਥਿਤ ਕਹੈ ॥
siv siv siv hvai ek charan isathit kahai |

ಮತ್ತು ಒಂದೇ ಕಾಲಿನ ಮೇಲೆ ನಿಂತು 'ಶಿವ ಶಿವ' ಎಂದು ಹೇಳುತ್ತದೆ.

ਜੋ ਕੋਊ ਪੈਸਾ ਏਕ ਦੇਤ ਕਰਿ ਆਇ ਕੈ ॥
jo koaoo paisaa ek det kar aae kai |

ಯಾರಾದರೂ ಬಂದು ಒಂದು ಪೈಸೆ ಕೊಟ್ಟರೆ