A háborús hősök háborút vívtak a csatatéren.
Az összes harcos nagy dühbe gurult és a harc a csatatéren kezdődött.4.
Mindkét fél nagy harcosai feldühödtek.
Mindkét sereg bátor hősei nagy haragban voltak, Chandel harcosai ezen az oldalon, és Jaswar harcosai a másikon.
Sok dob és harang.
Sok dob és trombita zengett, a szörnyű Bhairo (a háború istene) kiáltott.5.
RASAAVAL STANZA
Dobolás hangjának hallatán
A dobok zengő hangját hallgatva mennydörögnek a harcosok.
Páncélos sebesüléssel
Fegyverrel ejtenek sebeket, elméjüket nagy kedv tölti el.6.
A lovak félelem nélkül futnak.
Félelem nélkül futni kezdik a lovaikat, és fejszét csapnak.
Karddal sebezik
Sokan sebet ejtenek kardjukkal, és mindenki elméje nagyon lelkes.7.
(Szájból) Maro-Maro kiált.
A szájukból minden kétség nélkül azt kiáltják, hogy „ölj, ölj”.
(Több harcos) mészárlásban gurul
A feldarabolt harcosok porban gurulnak, és a mennybe kívánnak jutni.8.
DOHRA
Nem térnek vissza a csatatérről, és félelem nélkül sebeket ejtenek.
Akik leesnek a lovukról, az égi leányok mennek hozzájuk feleségül.9.
CHAUPAI
Ezt a módszert megharcolták
A csata így mindkét oldalon (nagy lendülettel) folytatódott. Chandan Rait megölték.
Aztán a harcos (Singh) egyedül feküdt le,
Aztán Jajhar Singh egészen egyedül folytatta a küzdelmet. Minden oldalról körülvették.10.
DOHRA
Minden habozás nélkül berohant az ellenség seregébe.
És sok katonát megölt, nagyon ügyesen hadonászva fegyvereivel.11.
CHAUPAI
Így sok házat lerombolt
Ily módon sok otthont rombolt le, különféle fegyverekkel.
A lóra ültetett harcosokat önkényesen ölték meg
Megcélozta és megölte a bátor lovasokat, de végül maga távozott a mennyei lakhelyre.12.
A BACHITTAR NATAK tizenkettedik fejezetének vége a Jujhar Singh-szel vívott csata leírása címmel.12.435
Shahzada (a herceg) érkezése Madra Deshába (Pandzsáb):
CHAUPAI
Ily módon, amikor Jujhar Singh-t megölték
Ily módon, amikor Jujhar Singh-t megölték, a katonák visszatértek otthonaikba.
Aztán Aurangzeb dühös lett a szívében.
Ekkor Aurangzeb nagyon dühös lett, és elküldte fiát Madr Deshához (Punjab).1.
Minden ember megijedt érkezésétől.
Amikor megérkezett, mindenki megijedt, és nagy dombok közé bújtak.
Az emberek is megijesztettek minket,
Az emberek engem is megpróbáltak megijeszteni, mert nem értették a Mindenható útjait.2.
Hány ember hagyott el (minket) és ment el
Néhányan elhagytak minket, és a nagy dombok között kerestek menedéket.
(azoknak) a gyáváknak az elméje nagyon megrémült.
A gyávák annyira megijedtek, hogy nem tartották a biztonságukat velem.3.
Aztán Aurangzeb nagyon dühös lett az elméjében
Aurangzeb fia nagyon feldühödött, és ebbe az irányba küldött egy beosztottat.
Aki arc nélkül menekült előlünk,
Akik bizalmatlanságban hagytak velem, azok otthonát lerombolta.4.
Akik elfordulnak Gurujuktól,
Azok, akik elfordítják arcukat a Gurutól, a házukat lerombolják ebben és a következő világban.
Itt (ők) megszégyenültek, és nem találnak lakhelyet a mennyben.
Itt kigúnyolják őket, és nem is jutnak el, és nem a mennyben laknak. Csalódottak is maradnak mindenben.5.
A szenvedés és az éhség (mindig) rajtuk van
Mindig éhség és bánat sújtja őket, azokat, akik elhagyták a szentek szolgálatát.
(Nincs munkájuk a világon.
Egyik kívánságuk sem teljesül a világon, és végül a pokol mélységének tüzében maradnak.6.
A világuk mindig nevet
Mindig nevetségessé teszik őket a világban, és végül a pokol mélységének tüzében maradnak.
Azok, akik elveszítették a Guru-lábakat,
Aki elfordítja arcát a Guru lábától, annak az arca elfeketedik ebben és a következő világban.7.
Még a fiaik és unokáik sem teremnek gyümölcsöt
Fiaik és unokáik nem boldogulnak, és meghalnak, nagy kínt okozva szüleiknek.
Guru kettős kutyája meg fog halni.
Akinek szívében a Guru rosszindulata van, az ad kutya halálát halja. Megtér, amikor a pokol mélységébe vetik.8.
Baba (Guru Nanak Dev) (utódai) és Babur (király) (utódai) egyaránt
Mindkettő utódját, Babát (Nanak) és Badurt maga Isten teremtette.