A gópik Udhavához intézett beszéde:
SWAYYA
Együtt azt mondták Udhavnak, ó, Udhav! Figyelj, mondd ezt Sri Krishnának.
Mindannyian közösen azt mondták Udhavának: Ó, Udhava! úgy beszélhetsz Krsnával, hogy a bölcsesség minden szava, amit ő küldött rajtad keresztül, mi magunkba szívtuk
Shyam költő azt mondja, ezeknek a gópiknak a szerelmét ki kell mondani neki.
���Ó, Udhava! jólétünket figyelembe véve, határozottan mondd el Krsnának, hogy minket elhagyva Maturára ment, de ott is tartsa velünk a kapcsolatot.���929.
Amikor a gopik mindezt elmondták Udhavának, akkor őt is szeretettel töltötte el
Elvesztette az eszméletét, és a bölcsesség ragyogása véget ért elméjében
Jóban volt a gopikkal, és hozzászokott a rendkívüli szerelemről szóló beszédhez. (látszólag)
A szerelemről is kezdett beszélni gópik társaságában, és úgy tűnt, hogy levetette a bölcsesség ruháját, és belemerült a szerelem folyamába.930.
Amikor Udhava felismerte a gópik szeretetét, ő is elkezdett beszélgetni a gópikkal a szerelemről
Udhava szeretetet gyűjtött az elméjében, és elhagyta bölcsességét
Az elméje annyira megtelt szeretettel, hogy azt is mondta, hogy Bradzsa elhagyásával Krsna nagyon elszegényítette Braját.
De ó barátom! azon a napon, amikor Krsna Mathurába ment, szexuális ösztöne megromlott.931.
Udhava beszéde a gópikhoz:
SWAYYA
���Ó fiatal lányok! Amikor elérem Maturát, küldök egy követet Krishnán keresztül, hogy elvigyen téged Mathurába
Bármilyen nehézséget is tapasztalok, azokat Krsnához fogom kapcsolni
���Megpróbálok minden lehetséges módon Krsna kedvében járni a kérés továbbítása után
Visszahozom Brajába, még akkor is, ha a lábai elé borulok.���932.
Amikor Udhava kimondta ezeket a szavakat, minden gopi felkelt, hogy megérintse a lábát
Elméjük szomorúsága csökkent, és belső boldogságuk nőtt
Shyam költő azt mondja, Udhava tovább könyörgött (azok a gópik) így szólt:
Udhavához könyörögve azt mondták: Ó, Udhava! amikor odamész, elmondhatod Krsnának, hogy a szerelem után senki sem hagyja el.933.
Minden gopi szívét megnyerted, miközben a Kunj utcákban játszottál.
���Ó, Krsna, miközben a fülkékben játszottál, elcsábítottad az összes gópi elméjét, akikért elviselted az emberek nevetségessé tételét, és akikért harcoltál az ellenségekkel.
Shyam költő azt mondja: (a gópik) könyörögve énekelték így Udhavval.
A gópik ezt mondják, miközben Udhavát könyörögnek: Ó, Krsna! amikor elhagytál minket, elmentél Maturára, ez nagyon rossz cselekedeted volt.934.
���Braja lakosait elhagyva, elmentél és elmerültél Matura lakóinak szeretetében
Minden szerelmed, amit a gópik iránt érzett, most már lemondott,
���És ma már Matura lakóihoz kötik
Ó, Udhava! elküldte nekünk a jóga álcáját, ó, Udhava! mondd meg Krsnának, hogy nincs szeretete irántunk.���935.
Ó, Udhava! Amikor elhagyja a Brajt, és Mathura Nagarba megy.
���Ó, Udhava! miután elhagyta Braját, amikor Maturára mész, majd a mi oldalunkról ess a lába elé szeretettel
���Akkor mondd meg neki nagy alázattal, hogy ha valaki szerelmes lesz, vigye a végsőkig
Ha valaki nem tudja megtenni, akkor mi haszna a szerelemnek.936.
���Ó, Udhava! hallgass meg minket
Valahányszor Krisnán meditálunk, akkor az elkülönülés tüze erősen megsínyl minket, amitől sem élünk, sem halottak nem vagyunk.
���Még a testünk tudatával sem rendelkezünk, és eszméletlenül zuhanunk a földre
Hogyan írjuk le neki a zavarodottságunkat? Elmondhatja nekünk, hogyan maradhatunk türelmesek.���937.
Azok a gópik, akik korábban büszkék voltak, nagy alázattal mondták ezeket
Ugyanazok a gópik, akiknek a teste olyan volt, mint az arany, az arca, mint a lótuszvirág, és akik olyanok voltak, mint Rati szépségükben
Ily módon elkeseredetten beszélnek, a költő megtalálta ennek a hasonlatát (látvány).
Zavartan mondják ezeket, és a költő szerint halnak tűnnek Udhavának, aki csak Krisna vizében tud túlélni.938.
Radha szomorúan mondott ilyen szavakat Udhavnak.
Radha izgatott lett, és ezt mondta Udhavának: Ó, Udhava! nem szeretjük a díszeket, ételeket, házakat stb. Krsna nélkül,���
Radha ezt kimondva elszakadást érzett, és még a sírás során is rendkívüli nehézségeket érzett
Annak a fiatal leányzónak a szeme olyan volt, mint a lótuszvirág.939.