– üvöltötte Syed Hussain haragjában
És még Jafar Syed sem tudta megállni.
A nyilak vasat (páncélt) találtak testükben
Azok, akik eltűntek (testükben), nem jelentek meg újra. 215.
Aztán nagy dühében,
Felkerült az íjra és kilőtte a nyilakat.
Repültek azok a nyilak, mint a lepke
És akkor olyan boldogság, amit szemmel nem lehet látni. 216.
Így a Sayyid hadseregét megölték
sajkok serege pedig rémülten elmenekült.
Amikor Maha Kal látta őket menekülni,
(Akkor) ne lőj rájuk nyilat haragjukban. 217.
Sainik sejk újra verekedni kezdett, miután a páholy megölte
És az asztrák izgultak a páncélokért stb.
Mintha oroszlánt látnánk megölni egy szarvast
Nézés közben elesik, és nem tud ölni. 218.
Farid sejket azonnal megölték
És kiiktatta a szörnyű Ujjain sejket is.
Aztán megölte Amanullah sejket
És megsemmisítette Wali sejk hadseregét. 219.
Valahol a hősöket lelőtték és megölték
És valahol pajzsok ('báj') és páncélok ('bram') szétszórva a csatatéren.
Olyan hatalmas háború volt
Hogy a bátrakat régebben a harag felkeltette. 220.
Valahol torzók voltak fej nélkül
És valahol a harcosok füvet tartottak a foguk között.
(azaz-ein hittek). Azt kiabálták, hogy "mentsd, ments"
Azt mondták Maha Kalnak, hogy ne öljön meg minket. 221.
Valahonnan jöttek a postások, és azt mondták: „Dah Dah”
És valahol „masan” (szellemek) sikoltozott.
Valahol szellemek, vámpírok és batálok táncoltak
És csapások záporoztak a harcosokra. 222.
(egy harcosnak) egy szeme volt, a másiknak pedig csak egy karja.
Az egyiknek egy lába és fél páncélja volt.
Így csaptak le a vad harcosok,
Mintha egy erős szél kitépte volna a szárnyakat. 223.
Az ellenség fején a vész kirpanja zengett,
Nem volt bennük több életerő ("Jivkara" életművészet).
Kit megérintett az idő kardja,
Fele-fele lett. 224.
Akinek a fejére egy „köröző” kard ütött
Így a feje kettéhasadt.
Akit megütött a hívó nyíl,
Egy nyíllal kioltotta az életét, és elmenekült. 225.
Mindkét oldalon így hallatszottak a haláltusok
Legyenek olyanok, mint akik az árvízben játszanak.
Gomukh, cintányérok, trombiták,
Dhol, Mridang, Muchang stb. ezrekben hangzottak. 226.
Olyan heves háború kezdődött,
Aminek senki sem tudott véget vetni.
Ahány malech (mogul), ahány démon termelt,
A nagy kor elpusztította őket. 227.
Az óriások ismét nagyon dühösek lettek.
Még több végtelen óriást hoztak létre.
(köztük) Dhuly Karan, KC,
Állítólag Ghor Dhar és Sronat Lochan is benne volt. 228.
Gardhab Ketu, édes illat,
És egy óriás (Arun Netra néven) született a háborúban.
Látva őket Rannban születni
Maha Kaal ('Asidhuja') elpusztította az óriásokat. 229.
Asidhuja nagyon dühös volt
És legyőzte (vagyis megölte) az óriások seregét a csatában.
Egymás páncéljának megölésével
Darabokra tépte azokat a harcosokat. 230.
Amikor Asidhuj így megölte az (óriás)sereget
Aztán az óriások remegni kezdtek az elméjükben.
Rannban számtalan óriás jelent meg.
(Most én) lélegzetvisszafojtva kimondom a nevüket (azaz mondjuk folyamatosan). 231.
Bőg a keselyű, bőg a kakas
És egy másik nagy óriás, Ulu Ketu Ranban
Állj Asidhuj elé
És a négy fél azt kezdte mondani, hogy „ölj, ölj”. 232.