Az Úr lábai az Ambrosial Nektár medencéi; ott a lakhelyed, ó elmém.
Vedd meg tisztító fürdődet az Úr Ambrosial medencéjében, és minden bűnöd eltörlődik, ó lelkem.
Tisztítsátok meg mindenkor az Úr Istenben, ó barátaim, és eloszlik a sötétség fájdalma.
Születés és halál nem érinthet téged, és a halál hurkát el kell vágni.
Csatlakozz tehát a Saadh Sangathoz, a Szentek Társaságához, és légy átitatva a Naam-mal, az Úr nevével; ott reményeid beteljesülnek.
Imádkozik Nanak, árassz rám irgalmadat, Uram, hogy Lótuszlábaidnál lakhassak. ||1||
Mindig ott van a boldogság és az eksztázis, és felcsendül ott a meg nem ütött mennyei dallam.
Együtt találkozva a szentek Isten dicséretét éneklik, és győzelmét ünneplik.
Együtt találkozva a szentek a Mester Úr dicséretét éneklik; tetszenek az Úrnak, és telve vannak szeretetének és ragaszkodásának magasztos lényegével.
Megszerzik az Úr hasznát, megszüntetik önhittségüket, és találkoznak Vele, akitől oly sokáig elszakadtak.
Karjánál fogva a magáévá teszi őket; Isten, az Egy, elérhetetlen és végtelen, megajándékozza kedvességét.
Imádkozik Nanak, örökre makulátlanok azok, akik a Shabad Igaz Igéjét éneklik. ||2||
Hallgassátok, ó legszerencsésebbek, az Úr Igéjének Ambrosial Bani-ját.
Egyedül neki, akinek a karmája előre elrendelt, az léphet be a szívébe.
Egyedül ő ismeri a Kimondatlan Beszédet, akinek Isten megmutatta Irgalmát.
Halhatatlanná válik, és nem hal meg többé; gondjai, vitái, fájdalmai eloszlanak.
Megtalálja az Úr Szentélyét; nem hagyja el az Urat, és nem hagyja el. Isten szeretete kedves elméjének és testének.
Imádkozik Nanak, énekelje örökké Szavának Szent Ambrosial Baniját. ||3||
Az elmém és a testem mámoros – ezt az állapotot nem lehet leírni.
Tőle származunk, és újra beolvadunk Őbelé.
Beolvadok Isten Fényébe, keresztül-kasul, mint a víz, amely beleolvad a vízbe.
Az Egy Úr áthatja a vizet, a földet és az eget – nem látok mást.
Teljesen áthatja az erdőket, a réteket és a három világot. Nem tudom kifejezni az Ő értékét.
Imádkozik Nanak, egyedül Ő tudja – Ő, aki ezt a teremtést teremtette. ||4||2||5||
Bihaagraa, Ötödik Mehl:
A szentek körbe-körbe járnak, keresik Istent, élet leheletük támaszát.
Elveszítik testük erejét, ha nem egyesülnek Szeretett Urukkal.
Ó, Istenem, Kedvesem, kérlek, add meg nekem kedvességedet, hogy egyesülhessek Veled; Irgalmasságoddal köss köntösöd szegélyéhez.
Áldj meg engem a te neveddel, hogy énekelhessem, Uram és Mester; látva Darshanod áldott látomását, élek.
Mindenható, tökéletes, örök és változatlan, magasztos, megközelíthetetlen és végtelen.
Imádkozik Nanak, ajándékozd meg irgalmadat, lelkem Kedvese, hogy egyesülhessek Veled. ||1||
Gyakoroltam a kántálást, az intenzív meditációt és a böjtöt, hogy lássam a lábad, ó Uram.
De mégsem alszik el az égésem az Úr Mester Szentélye nélkül.
Keresem a Szentélyedet, Istenem – kérlek, vágd el a kötelékeimet, és vigyél át a világóceánon.
Mestertelen vagyok, értéktelen, és semmit sem tudok; kérlek, ne számold be az érdemeimet és hibáimat.
Uram, irgalmas a szelídekhez, a világ fenntartója, ó, szeretett, az ügyek mindenható ügye.
Nanak, az énekesmadár az Úr nevének esőcseppjéért könyörög; meditál az Úr Lábán, Har, Har, él. ||2||