Ahogy a Gangesz folyóba öntve gonosz illatú bor válik olyanná, mint a Gangesz vize, úgy válhatnak a bűnbe ültetett, Maya (mammon) alámerült, világi élvezeteket kereső egyének Naam Simran árnyalatára, amikor csatlakoznak az igazi, Naam elmerült szent társasághoz.
Ahogy a patakok és folyók gyors áramlása, mint a Gangesz, beleolvad a hatalmas óceánba, elveszítve minden pusztító tulajdonságát, úgy az ember is felszívódhat az óceánba, mint Satguru, ha az igaz, szerető és odaadó szikhek társaságát tartja.
Az elme stabilizálódik Satguru lábának illatos porában. A végtelen dicséret pillantása, Naam számtalan színes hulláma jelenik meg tudatában.
Naam Simran és az el nem ütött zene tudatában való megjelenése miatt a szikh úgy érzi, hogy a világ minden kincsével megáldott. Olyan tudásra tesz szert az Igaz Gururól, amely testének minden hajszálán tükröződik. (88)