Az ember csak akkor válik igazi tanítványává, ha a Guru isteni szavát elnyeli az elméje, és a Guru alázatos rabszolgája lesz. A gyermeki bölcsesség tulajdonképpeni birtokosa számára mentes a csalástól és a rajongástól.
Mivel tudata elmerült az Úr nevében; őt érinti legkevésbé a dicséret vagy az elutasítás.
Az illat és a rossz szag, a méreg vagy az elixír ugyanaz számára, mert (a bhakta) tudata felszívódik benne.
Stabil és egységes marad még akkor is, ha kezét jó vagy közömbös tettekre használja; vagy megbecsülésre nem méltó utat tapos. Az ilyen bhakta sohasem rejti magában a megtévesztés, a hazugság vagy a rossz cselekedetek érzését. (107)