A Mahábhárat idejében sok harcos volt, mint az öt Pandava a múltban, de egyikük sem törekedett arra, hogy véget vessen kettősségének a benne lakozó öt bűn elpusztításával.
Az otthonról és a családról lemondva sokan mesterekké, sidh-ekké és bölcsekké váltak, de egyikük sem kötötte le elméjét a magasabb szellemi állapotba azzal, hogy megszabadult a maya három tulajdonságának hatásaitól.
A tanult ember a Védák és más szentírások tanulmányozásával tudást ad át a világnak, de nem tudta elhozni saját elméjét, és nem tudta véget vetni világi vágyainak.
A Guru egy odaadó szikhje, aki szent emberek társaságában és az Úrhoz hasonló Igaz Gurut szolgálva elmerült az isteni szóban, valójában az Úr igazi tudósa. (457)