Ó barátom! A kedvesem gyönyörű alakját látva eszméletlen lettem. Amikor újra megláttam azt a ragyogó arcot a belső énemben, belső tudatom lehorgonyzott a stabil békéhez.
Ó barátom! Kinek ambrosiális szavait hallva a fülem elragadtatásba esett, most, amikor az ugyanabból a nyelvből származó ámbrózus szavak bekerültek a tudatomba, belső énem elmerült az Ő Naam Simranjában.
A szeretett Uram imádkozva, akihez elfáradt a nyelvem, szüntelenül imádkozom, hogy szívem ágyára hívjam azt az Urat.
Ahogyan valamilyen bódító szer elfogyasztásakor minden tudatosság és tudat elveszik, (az ember eszméletlenné válik), most Naam Amrit formájában issza, a belső tudat eszközévé vált. (666)