Anélkül, hogy megkóstolná Naam elixírjét, egy érzéketlen nyelv sok szemetet beszél. Ellenkezőleg, nevének ismételt kiejtésével a bhakta édes nyelvűvé és kellemes kedélyűvé válik.
Az elixírszerű Naam megivása által a bhakta felvidult állapotban marad. Kezd befelé látni, és nem függ senki mástól.
A Naam útján haladó odaadó utazó kiegyensúlyozott állapotban marad, és elmerül az isteni szavak zene mennyei dallamában. Más hangot nem hall a fülében.
És ebben a boldog állapotában testtől mentes és még mindig él. Szabad minden világi dologtól, és még élve emancipált. Képessé válik a három világ és a három korszak történéseinek megismerésére. (65)