Mint ahogy egy hajót a tengerbe állítanak, de senki sem tudhatja a sorsát, amíg el nem éri a partot.
Ahogy a gazda boldogan és örömmel szántja a szántót, elveti a magot, de boldogságát csak akkor ünnepli, ha a learatott gabonát hazahozzák.
Ahogy a feleség is közel kerül a férjéhez, hogy a kedvében járjon, de szerelmét csak akkor tartja sikeresnek, ha fiúgyermeket szül, és a férfi szereti őt.
Hasonlóképpen senkit sem szabad idő előtt dicsérni vagy rágalmazni. Ki tudja, milyen nap virradhat a végén, hogy minden munkája meghozza gyümölcsét vagy sem. (Előfordulhat, hogy az ember rossz úton jár, és elkóborol, vagy a Guru végül elfogadja). (595)