Ha egy varjú csatlakozik a hattyúk társaságához a Mansarover-tó (egy szent tó a Himalájában) partján, elkeseredve és kétségbeesetten fogja magát érezni, mivel nem talál ott semmiféle oltárt.
Ahogy a kutyát egy kényelmes ágyra ültetik, lévén alantas bölcsesség és bolond, otthagyja és elmegy malomkövet nyalni.
Ha egy szamarat szantálfa, sáfrány, pézsma stb. pasztával kennek be, akkor is elmegy a porban gurulni, ahogy a karaktere is.
Hasonlóképpen az alacsony bölcsességűek, akik elfordultak az Igaz Gurutól, nem szeretik vagy vonzzák a szent emberek társaságát. Mindig elmerülnek a bajok keltésében és a rossz cselekedetekben. (386)