Azzal a gondolattal, hogy mindenkit egyformán lássunk, és szemléljük az Urat, és elvetjük az elmémből az én, magam vagy magam érzéseit, „szerezze meg az Úr támogatását.
Elhagyva mások dicséretét és rágalmát, törekedni kell arra, hogy a Guru isteni szavait egyesítse az elmében, és érezze magát benne. Szemlélődése leírhatatlan. Ezért a legjobb csendben maradni.
Tekintsük Istent, a Teremtőt és a Világegyetemet – az Ő teremtménye egy. És ha egyszer Istent így ismerik meg, akkor az ember sok eonon át él.
Ha valaki megérti, hogy az Ő fénye minden élőlényt átjár, és minden élőlény fénye átjárja Őt. Ezután az Úrnak ez a tudása szerető elixírt oszt ki a keresőknek. (252)