Egy odaadó szikh elméje mindig belegabalyodik az Úr lótuszlábai édes illatú porába, mint egy poszméh. (Mindig elmerült az Úr nevében való meditáció gyakorlásában).
Mindig vágyik arra, hogy éjjel-nappal élvezze a Naam-elixírt. Boldogságában és eksztázisában figyelmen kívül hagy minden más világi tudatot, csábítást és tudást.
Az ilyen odaadó szikh elméje ekkor szeretettel lakozik az Úr szent lábában. Minden testi vágytól mentes. Mint a Swati esőcsepp, amely az osztrigára esik, ő is az Úr szent lábainak dobozába van zárva.
Elmerülve a béke óceánjának menedékében – az Igaz Guru, és az Ő kegyelméből ő is felbecsülhetetlen értékű és egyedülálló gyöngyszem lesz, mint az osztriga gyöngye. (429)