Azt a szeretetteljes légkört, amely akkor keletkezik, amikor a szerető találkozni készül kedvesével, leginkább egy molylepke ismeri. Az elválás fájdalmát egy hal írja le legjobban, amelyet elválasztottak szeretett vizétől.
A lepke megégeti magát a láng szeretetéért, amelyet folyamatosan néz és játszik vele. Hasonlóképpen a víztől elválasztott halnak nincs értelme az életnek. Meghal, amikor kimarad belőle.
Ezek az élőlények, azaz a lepke és a halak szerelmeik iránti szeretetben adják le életüket. Másrészt a gonosz ember elméje olyan, mint egy fekete méh, amely egyik virágról a másikra ugrik. Elválik az Igaz Guru szent lábától, még a Vele való találkozás után is
Saját szívének követője elfordult a Guru menedékétől, aki nem érzi az elszakadás és a szeretet gyötrelmeit a szent lábak iránt. Az igazi guru elpazarolta születését és halálát, így értéktelen életet élt. (300)