Amíg az emberi lény elmerül a világi vonzalomban és örömökben, nem ismerheti meg a szerelmet. Amíg figyelme valami másra összpontosul, nem tudja megvalósítani önmagát.
(Lemondás az Úrról) mindaddig, amíg valaki a világi világi dolgok ismeretének megszerzésével van elfoglalva, nélkülözi a lelki bölcsességet. Amíg az ember részt vesz a világi örömökben, nem hallhatja az isteni szó zökkenőmentes mennyei zenéjét.
Amíg valaki büszke és arrogáns marad, nem tudja megvalósítani önmagát. Addig az Igaz Guru nem avat be egy személyt az Úr nevének áldásával és nem engeszteli az Urat, nem lehet felismerni a „forma nélküli Istent”.
A Mindenható tudása az Igaz Guru megszentelő szavaiban rejlik, amelyek elvezetik az embert nevének és alakjának valóságához. Azáltal, hogy elméjét egyesíti nevével, feltárul a különféle formákban uralkodó Úr. (12)