Amikor a kedves férjem üzenetét hozó szolgálólány a lábamra borult és imádkozott, én önteltségemben rá sem néztem, és nem is beszéltem vele.
A barátaim mindig kedves szavakkal tanácsoltak, de én gőgösen válaszoltam nekik, és elküldtem őket.
Aztán, amikor maga a szeretett Úr szokott jönni, és hívott – ó drágám! 0 kedvesem! Korábban csak azért hallgattam, hogy fontosnak érezzem magam.
És most, amikor a férjem elválásának gyötrelmeit szenvedem, még csak meg sem jön senki, hogy megkérdezze, milyen állapotban élek. Kedvesem ajtaján állva sírok és jajgatok. (575)