guru és a szikh egyesülése tele van örömmel és boldogsággal. Nem lehet leírni. A Guru által megáldott Naam-on végzett meditáció megerőltető gyakorlása és a szeretet elixírjének élvezete által a szikh teljesen jóllakottnak érzi magát.
A tudás, részvétel, bölcsesség és egyéb vívmányok világi dicsekedését elfelejtve, a simránt fáradhatatlanul gyakorolva a szikh elveszti létezésének tudatát, és beleolvad a bámulatos állapotba.
Azáltal, hogy eléri a magas isteni állapotot, és eggyé válik az Úrral, aki túl van a kezdeteken, sőt az eónokon is, a szikh túllép a kezdeten és a végén. Kifürkészhetetlenné válik, és a Vele való egysége miatt nem lehet felfogni mértékét.
A guru és a szikh egyesülése minden bizonnyal olyanná teszi a szikhet, mint maga Isten. Ez az egyesülés arra készteti őt, hogy az Ő nevében lakjon. Állandóan kimondja: Te! Te! Lord! Lord! és megvilágítja Naam jelzőfényét. (86)