A lefelé áramló víz mindig hűvös és tiszta. A föld, amely mindenki lába alatt marad, minden olyan javak kincsesháza, amelyek kellemesek és érdemesek gyönyörködni.
Az ágai és levelei súlya alatt elsorvadt szantálfa, mintha könyörögne, terjeszti illatát és illatossá teszi a közeli növényzet egészét.
A test összes végtagja közül a földön maradó lábakat és a test legalsó végét imádják. Az egész világ vágyik a szent lábak nektárjára és porára.
Hasonlóképpen, az Úr imádói alázatos emberként élnek a világban. A világi érzékiségtől nem szennyeződve stabilak és mozdulatlanok maradnak egyedülálló szeretetben és odaadásban. (290)