Ha azt hisszük, hogy a természet szépségét a szemünk által látjuk, akkor miért nem élvezheti ugyanazt a látványt egy vak, akinek nincs szeme?
Ha azt hisszük, hogy a nyelvünk miatt beszélünk édes szavakat, akkor miért nem tudja egy néma ember ép nyelvvel kimondani ezeket a szavakat?
Ha elfogadjuk, hogy a fül miatt hallunk édes zenét, akkor egy süket miért nem hallja ép füllel?
Valójában a szemnek, a nyelvnek és a fülnek nincs saját ereje. Csak a tudatosság és a szavak egyesülése képes leírni vagy képessé tenni bennünket arra, hogy élvezzük, amit látunk, beszélünk vagy hallunk. Ez igaz a leírhatatlan Úr megismerésére is. A tudat magával ragadó