Eljött az idő, hogy időben éber legyél erre az igazságra." (61) (1) Ha élsz, ajánld fel szívedet áldozatul lótuszlábaiért, mutasd be szívedet és elmédet Kedvesednek, hogy te magad válnál szeretettté (61) (2) A szeretet és az odaadás útja rendkívül hosszú és fáradságos, nem járható gyalogosan utazz a Kedvesünk felé vezető úton, és a túra befejezhető (61) (3) Mindannyiunk beszélgetése a mi felfogásunkon és tudásunkon alapszik, de tartsd zárva az ajkaidat, hogy felismerd és értékeld. Az igazság az Ő titkairól (61) (4) Goyaa azt mondja: „Eladásra adom beleszeretett elmémet abban a reményben, hogy.
Te, a Guru, jóindulatoddal vevővé válhatsz." (61) (5) Ó csapos! Tedd kedvesemet az élet poharába; a túlélés késztetését, Hogy megélhessem kedvesem arcát, amikor Szabad vagyok az elszakadástól (62) (1) Minden irányba nézem, de hiába engedj el az élettől, hogy megadjam magam, mielőtt az elválás beállna. (62) (2) hiábavaló és minden hely nélküled, ez így van mindenütt, Adj egységet világi szívemnek és szemeimnek, hogy lássam (62) (3) Kapard le szívem tükréről a bánat salakját, Szóval hogy csak a tükörképedet látom benne, és ezzel véget is ér az elszakadás réme (62) (4) Goyaa azt mondja: „Csak téged és a te pompás színeidet látlak,
Szabadulást keresek a rabságból és az elválás fájdalmából. (62) (5)
Ha hiszel magadban, akkor senki sem lehet hitetlen vagy hitetlen,
Az idők olyanok, hogy minden pillanatban éberséget követelnek. (63) (1)
Ha élet van benned, fel kell áldoznod azt a szeretett ember lábai előtt,
Ó szív! Gátlástalanul ajánld fel magad kedvesednek, hogy te is szeressenek. (63) (2)
A szerelem úti célja túl hosszú és hosszú; lábbal nem érhető el,
Áldozza fel a fejét, tegye a lábát, mielőtt elindulna a kedvese felé vezető úton. (63) (3)
Mindenki a maga esze szerint merül bele a beszélgetésbe,