Mint Goyaa, akiknek sebei vannak a szeretetedből, és akiket elragad az odaadásod,
Mindig hangold a hangjukat dallamokra az illatoddal. (22) (8)
Ó, Guru, jó barátom! Szemed ragyogása nem fér össze a nap fényével.
Még a nap az égen sem egyezik az arcod ragyogásával. (23) (1)
Megragadni a halál szeretett vadászának szívét,
Nincs jobb csapda, mint elbűvölő hajtincsed hurka. (23) (2)
Ezt a felbecsülhetetlen értékű életet, amellyel megajándékoztunk, áldottnak kell tekinteni,
Mert, még nem láttunk olyan reggelt (ifjúságot), amelynek ne lett volna estéje (öregség). (23) (3)
Ó, Guru, szívek szíve! Meddig vigasztalhatom az elmémet?
Az a helyzet, hogy nem kapok segítséget vagy vigasztalást anélkül, hogy ne pillanthatnám meg szép arcodat." (23) (4) A drágakő-zuhanyzó szem, ó, Goyaa, olyan mély lett, mint egy óceán, Az elme nem vigasztalódik anélkül vigasztaló pillantásod (23) (5) Ó, guru, amíg élethosszig tartó vörös ajkaid nem mondanak ki valamiféle kifejezést, fájdalmainkra és gyötrelmeinkre nem lehet gyógyírt adni. (24) (1)