Első Mehl, Basant:
Eljött a tavasz olyan kellemes időszaka.
Azok, akiket áthat a szeretet Irántad, Uram, zengd Neved örömmel.
Kit imádjak még? Kinek a lába előtt hajoljak meg? ||1||
A te szolgáid rabszolgája vagyok, ó Uram, Uram, királyom.
Ó, az Univerzum élete, nincs más mód a találkozásra. ||1||Szünet||
Csak Egy Formád van, és mégis számtalan formád van.
Melyiket imádjam? Melyik előtt égessek tömjént?
A korlátaid nem találhatók. Hogyan találhatja meg őket bárki?
A te szolgáid rabszolgája vagyok, ó Uram, Uram, királyom. ||2||
Az évek ciklusai és a zarándokhelyek a Tiéd, Uram.
A neved igaz, ó, transzcendens Úristen.
Állapotodat nem lehet megismerni, ó, örökkévaló, változatlan Úristen.
Bár ismeretlen vagy, mégis a nevedet zengjük. ||3||
Mit mondhat szegény Nanak?
Minden ember az Egy Urat dicséri.
Nanak az ilyen emberek lábára helyezi a fejét.
Áldozat vagyok a Te nevednek, ahányan vannak, Uram. ||4||2||
Basant az évszak változását és a tavasz újdonságát jelöli. Ez a Raag arra ösztönzi az elmét, hogy ecsetelje le önzését, ahogy a tavaszi tisztítás eltávolítja az összes pókhálót, és új kezdetet teremt. A remény érzése és az új kezdet és egy új ciklus kezdete iránti várakozás. Ezek az érzelmek azonban nem az évszak fizikai változásától függenek, hanem egy belső változásra való ösztönzést jelentenek.