Az ilyen bűnös hibák a vak bolondokba tapadnak;
Nanak: emeld fel és mentsd meg őket, Istenem! ||2||
Az elejétől a végéig Ő a mi védelmezőnk,
és mégis, a tudatlanok nem adják szeretetüket Neki.
Őt szolgálva megszerezhető a kilenc kincs,
és az ostobák mégsem kapcsolják össze elméjüket Vele.
Urunk és Mesterünk örökké jelen van, örökkön-örökké,
és a lelki vakok mégis azt hiszik, hogy Ő messze van.
Szolgálatában az ember tiszteletet nyer az Úr udvarában,
és mégis, a tudatlan bolond elfelejti Őt.
Örökkön-örökké ez a személy hibázik;
Ó Nanak, a Végtelen Úr a mi Megváltó Kegyünk. ||3||
Az ékszert elhagyva egy kagyló magával ragadja őket.
Lemondanak az Igazságról, és elfogadják a hamisságot.
Ami elmúlik, azt hiszik, hogy maradandó.
Azt hiszik, hogy ami immanens, az messze van.
Küzdenek azért, amit végül el kell hagyniuk.
Elfordulnak az Úrtól, segítségüktől és támaszuktól, aki mindig velük van.
Lemossák a szantálfa pasztát;
mint a szamarak, szerelmesek a sárba.