Gondolatában az Egy Urat dédelgeti, Har, Har.
A koromsötétben lámpa világít.
Ó, Nanak, a kétség, az érzelmi kötődés és a fájdalom eltűnik. ||6||
Az égető hőségben megnyugtató hűvösség uralkodik.
Boldogság következik, és fájdalom elmúlik, ó, sors testvérei.
A születéstől és haláltól való félelem eloszlik,
Szent Szent tökéletes Tanításai által.
A félelem feloldódik, és az ember félelem nélkül marad.
Minden rossz eloszlik az elméből.
A sajátjaként vesz minket a maga javára.
A Szent társaságában énekeljétek a Naamot, az Úr nevét.
A stabilitás elérve; megszűnik a kétség és a vándorlás,
Ó Nanak, füllel hallgatva az Úr dicséretét, Har, Har. ||7||
Ő maga abszolút és független; Ő maga is érintett és rokon.
Hatalmát kinyilvánítva az egész világot lenyűgözi.
Isten maga hozza mozgásba a játékát.
Csak Ő maga tudja felbecsülni értékét.
Nincs más, csak az Úr.
Mindent átható, Ő az Egy.
Át-át átjárja formáját és színét.